Egy kicsi csótány la cucaracha. Talán ez vagyok én. Az elmúlt hetekben olyan magaslati és mélységekbe csapódtam ami teljes elmémet lemerítette, testemet pedig elnémította. Vágyom a szeretetre, a figyelemre a törődésre. Olyan érzés mint amikor már ütöd a távirányítót, mert lemerül de elemet még nem cseréltél benne inkább még egy pár napig ütögeted csak hogy működjön. Most én is ilyen vagyok. Szeretném elérni, hogy valamilyen szinten közelítsen egymáshoz az ő és az én elvárásaink, nem kell hogy az legyen teljesen amit akarok, rózsaszín köd és vattacukor, de szeretnék legalább annyit kapni, mint amennyit adok és nem kikerőszakolva az. Hiszen amit ráerőltetünk a másikra az nem az igazi önmaga.